Felhő és oázis

Négy ​ember menekül ebben az izgalmas szép regényben Európán keresztül, menekülnek talán a szerelem elől, talán önmaguk elől, talán önmaguk felé. Eszter egy francia művész mellett él, itt jön tudatára annak, hogy a férfi mellett elvesztette egész egyéni életét, gondolatait, érzéseit. Ezzel a függéssel akar leszámolni, amikor otthagyja Párizst, és amikor Európa szélére, Sztambulba menekül. Valami hasonló hajtja ide a magyar írót is, aki az Amszterdamból Pestre jött Edit elől menekül, hogy a márványtengeri szigeteken megint önmaga lehessen. És a regény merészen szimmetrikus kristályos kompozíciója ide vezeti a másik két embert is, hogy egy izgalmas éjjel beszélhessenek egymással, mind a négyen és próbálják magyarázni, megfogalmazni négy oldalról ugyanazt. Ezek mögött a magas színvonalú, finomságokban izgalmas dialógusok mögött vonultatja fel az író gyöngyfényű képekben egész Európát, Spanyolországtól Törökországig, Ázsia homoksivatagját, pálmáit és márványpalotáit, a béke boldog világát olyan utazó szemével és olyan író kezével, aki a városokról mindent tud, akinek a táj mindenét odaadja, aki az emberi szívek rejtelmeit jól ismeri.